Sziasztok,
már egy ideje fogalmazgatom magamban a történetet, megtérésem történetét, és annak tapasztalatait. A főszereplők két borotva, Merkur 23c és 38n, meg jómagam, néhány kiegészítővel.
Mindeddig, lassan évtizedes távlatban pamacsos, de cserélőfejes borotvával borotválkoztam, minden reggel, mivel olyasmi munkám van, ahol sima képpel, vagy legalább is fazonírozott arcszőrzettel szokás megjelenni, vagy aki nem teszi, az vállalja, hogy bizonyosan spanyolnak vagy esetleg amerikai katonának nézik (-;
Tehát a reggel rituálé része volt mindig is a habos, pamacsos borotválkozás, a teával, meg a friss, kinyitott ablakkal, ami miatt lázadt is kellőképpen a család, főként télvíz idején.
Olvasgatva a monitor előtt üres pillanatokban jutottam el PP-hez (itt és így is köszönet edrosenak áldozatos szerepvállalásáért és remek íráskészségéért, ahogyan dícséret illeti legalább alsótagozatos magyartanárát!), és kaptam kedvet egy újabb lépés megtételéhez.
Eljött a pillanat, de éppen időm nem nagyon lévén, gyors döntést hoztam, és vettem egy éppen kézhez kerülő Merkur 38n borotvát, illetve hozzávaló Merkur pengéket is.
Kézbevételkor nyilvánvalóan jó benyomást kelt, olyasmit, mint amikor valaki belép egy szobába, koppan a cipősarka, és körülnéz, és látja, hogy nézik. Én is néztem, forgattam és tetszett, volt súlya, szép volt a króm és a fekete nyél hűvös egyszerűsége. Az első borotválkozásnál óvatosan vettem kézbe, visszacsengett apán szava, miszerint az (ti. a DE) "véres tud lenni, mint egy lovasroham”.
Az első beavatás szép, alapos habbal, óvatosan történt. Mivel a borotva súlya érezhető volt – sokkal súlyosabb, mint bármelyik, amit addig tapasztaltam – szinte nem is nyomtam meg, hagytam, hadd vigye saját magát előre. Hát, csak nehezen, sokadik áthúzásra lett érdemesnek nevezhető simaságú az arcom. Na de a nyakam, az megszenvedte, és még szőrszálak is maradtak. Bizonytalan voltam, ott volt a kezemben egy tekintélyt sugárzó szerszám, és én mégsem tudtam vele mit kezdeni. Talán én lennék a hibás? Ezért leszek egy-egy borotválkozás után olyan, mint Napoleon gárdistái Waterloo-nál?
Aztán elgondolkodva rájöttem, hogy az ismeretlenség két tényező miatt vezet olyat vérfürdőhöz, aminek a közepében üldögéltem: a borotva súlya és a szár hosszúsága. Az eddigi tapasztalataim hosszabb szárral, és lényegében három újbeggyel történő fogáson alapultak. A megoldás egy újabb borotva beszerzése volt, ami a 23c. Itt az eredmény egyértelműen jobb: hosszabb szár, könnyebb test, a pengecsere is immáron rögzült a két borotválkozás/Wilkinson-ra.
Tehát kezdő DE használó következtetései: az átmenet legyen fokozatos (ez majdnem úgy hangzik, mint Burke véleménye a francia forradalomról, de tudjuk, a forradalmak, a hirtelen változások véresek…). Igyekezni érdemes az ismeretlenséget a minimumra csökkenteni, mert a penge nem ismer kíméletet, zéró toleranciája van. A hiba véres hiba lesz. Mostanra már minden megy a maga útján, egyre jobb és jobb reggelek indulnak, a 23c teszi a dolgát, a lovasrohamok pedig talán végleg a múlt részévé váltak. A 38n-t néha előveszem és kerülgetjük egymást, tisztelettel és távolságtartással, úgy kb 30 fokossal.
Üdv,
calabar
